Komolyan nem tudom, mi volna a jó döntés… Hagyni az egészet, úgy ahogy van, próbálni visszaállítani az október 29.-e előtti állapotot, vagy az utánit?
Lehet egyik sem jó döntés… Ma beszéltünk… Hah… nem is nevezném annak. Mintha egy vadidegennel beszéltem volna. Egy-két közhely, és mosolygós szmájli… ennyi maradt az egészből. Ő már nem az, akit megismertem, és megszerettem… Vagy én változtam a körülmények hatására, vagy a körülmények változtak akármi hatására. Én nem tudom… De elveszek ebben a bizonytalanságban.
Úgy tűnik beteg leszek… Lázam van és ráz a hideg. Hogy ezt a hirtelen fagynak köszönhetem, az biztos. De melyiknek? Ami az utcákra, vagy ami a szívembe költözött? Nem tudom… De semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy belesüppedjek valami bársonyos sötétségbe, és lebegjek a semmi közepén. Erre azonban azt hiszem, ma sem lesz meg az esélyem…
Ui.: Jaah és ki ne hagyjam… már úgy tűnik az elköszönés sem a mi műfajunk.
Jóéjszakát! Szia!
