… kisűűűűűűlt eeee mááár aaa kaláááácsooom….
Hát ki. Meg meg. Sőt fel. Sőőőőt. Hogy pontosítsunk: Süti meg, Kutyi fel.
Egy nyugodt Szenteste a családommal. Egy bánatos Szenteste nélküle. Sook-sook ajándék. Ez jellemezte a tegnap estémet. Sőt, megvan az esély, hogy az egész karácsonyomat. De végül is… ha ezen túl vagyunk, annál közelebb kerülök egy reményteli találkozóhoz Vele. És annál közelebb kerülök a szünet végéhez is :S
Valami nem okés körülöttem… olyan furcsa minden. Nem rosszul furcsa, de nem is jól… csak más. És ez furcsa. És totál értelmetlen, akárcsak ez a bejegyzés. De jelen pillanatban képtelen lennék bármi jobbra vagy többre. Csak ennyi a kapacitásom. Az értetlenség, amellyel figyelek… Az értetlenség, amivel kezelem a dolgokat. Kérem a támaszom, a fordítót, a mindent-megmagyarázó-akárkicsodát, mert elveszek.
